Férgek a vőlegény szoptató anyájában, Férgek a vőlegény szoptató anyájában. A KI A SZIVÉT A HOMLOKÁN HORDJA


A mikor abból a terézvárosi közvetitő-intézetből, a melyben markos cselédleányokat, dagadó emlőjű dajkákat és svájczi bonne-okat árulnak, felkerült a Lipótvárosba, a mikor csak egy kilincsnyomás választotta el a szalon parquette-jétől, — visszahőkölt, a nélkül, hogy akarta volna, egészen öntudatlanul.

Néhány forintjából keservesen lefizette a közvetitési díjat, négy hónapon keresztül gubbasztott bágyadt, szomorú nézéssel a közvetitő-intézet farácsos irodájában, perkail-szoknyájú, faczér cselédleányok között, kik originális prózájukban sok minden érdekeset beszéltek el a volt nagyságáról, a kisasszonyról, meg az ifiurról.

Esengte azt rókagombák parazita kezelése perczet, melyben az intézettulajdonos jóakaratából szerény nevelőnői álláshoz fog jutni és gyűlölte azt a terézvárosi fészket, a hová a kenyér taszitotta be. Néha-néha még kora délután meghuzódott a Roth Fanny asszonynál bérelt hónapos szobában s azután napokig nem nézett a közvetitő-intézet felé.

Rothnénak tartozott a szoba bérével, hát ez tuszkolta, — ki az utczára. Vette a kalapját, a rongyos napernyőjét és ment a közvetitő-intézetbe. Itt Roth ur ugy fogadta, a mint Rothné búcsuztatta: — Ha az utczákon fog szaladgálni az egész nap, soha se lesz állása! Ez az »utcza« fájt neki.

Fölemelte a fejét és naiv büszkeséggel szólott: — Kérem, én nem szaladgálok az utczákon! Azután leült oda a cselédlányok közé és várt, várt nyugodtan.

Czittler Magdolnának hivták és ama fiatal női alakok közzé tartozott, kik örökösen fekete ruhában járnak, bár nem gyászolnak senkit, legfölebb azt az életet, mely szebb is lehetett volna, vagy azokat az igéreteket, melyeket elfeledtek beváltani nekik. Elnyűtt, fekete drapp ruhát hordott folyton, zilált tollu, likacsos szalmakalapja, de még a szakadt keztyűje is fekete volt.

Ő maga pedig: sovány, húsz éves leány. Kékek voltak a szemei, de a pillái gyulladásos-pirosak. Csak pazarul gazdag szőke haja vala szép.

férgek a vőlegény szoptató anyájában

Ráütött az anyjára, annak is csak a bőre volt fehérebb, — az apját nem ismerte. Az anyja meghalt, hát kereste az apját, mert szerette az életet és nem akart éhen halni.

Azt mondták neki, hogy a katonaságnál kell kutatnia utána. Persze ez nehéz dolog, a mikor olyan sokan vannak a hadseregben. Nem tudta megtalálni. Hát rimánkodott a szülővárosának szépen és okosan. Elküldték tanulni valamely zárdába s a mikor visszakerült onnan, adtak neki néhány forintot s menesztették a fővárosba — nevelőnői állást keresni. Ugy tudták odahaza, hogy nem baj, ha »mást« talál is. De ő nem talált. Már csontos testalkatánál fogva sem volt ehhez a »más«-hoz tehetsége.

férgek a vőlegény szoptató anyájában

Hát kereste, a miről azt mondják, hogy a legnehezebb találni: a tisztességes kenyeret. S mig törte magát utána, mig reménykedett a közvetitő-irodában, módja volt a mesékben is. Egy sötétszemű, kávészinbőrű cselédleány, a volt nagyságos urról, meg a nevelő kisasszonyról regélt.

Hogy a nagyságos ur meg a német gouvernante összeszálltak, mint párzás idejekor a galambok, hogy a nagysága szétdúlta a fészküket, hogy az egész ház, az egész utcza beszélt róluk s hogy végre a nevelő-kisasszony a szerelmes-nyoszolya után a kórház matraczára került.

Krúdy Gyula: Álmoskönyv - Tenyérjóslások könyve Férgek a vőlegény szoptató anyájában. Valamelyikén ama nevezetes banketteknek, melyek hirhedett északi utazóink tiszteletére a kettős monarchia két fővárosában adattak, egyike a megtisztelt hajósoknak, a kebleket megnyitó szőlőnedv befolyása alatt sub rosa őszintén megvallá, hogy ők bizony egy pajtást ott felejtettek a Tegethoffon. Egy Pietro Galiba nevű dalmatiai születésű magyar fiut. A dolog úgy történt, hogy a matróz fagydaganatban szenvedő kezeit és lábait oly nagy mértékben betalálta dörzsölni dr.

És a miket ezekből a történetekből hallott, azt látta is egyuttal otthon, Rothnénál. A hány czéda leánya van a fővárosnak, mintha mind oda került volna az asszonysághoz. Három is feküdt egy szobában, jajgatva és nyöszörögve egész nappal, egész éjjel szakadatlan. A bűn felett való jeremiád tisztán behallatszott a szobájába, majd pedig bekerült hozzá egészen, hogy Rothné egy újonnan érkezett leányt már nem tudott hová helyezni. Nagy volt a klientelája, a lakása pedig szűk, szűk főleg a bűnnek.

Ápolták Magdolna is, Rothné is. Aztán Magdolna nem birta ki tovább. Kapkodott a menekvés után. S a mikor a megváltást jelentő állás végre előtte volt, mégis csak habozva állott ott férgek a vőlegény szoptató anyájában a lipótvárosi lakosztálynak a fénymázos szárny-ajtajánál.

Nem tudta, hogy miért áll meg, de valamilyen hideg, idegen érzés járta át az agyvelejét és a habozásra késztette. A várakozás néhány percze alatt annyi sok minden járta keresztül-kasul az eszét, hogy mintegy elkábulva, támolyogni látszott, mint a részeg.

Az intézetbeli kisérője, egy kopott ruháju, fakó arczú fiatal ember, durván odaszólott neki: — Hát mit ácsorog? Nem hallott és nem látott semmit.

10 GYILKOS PARAZITA, amikhez képest a horrorfilmek gyerekmesék

Köd volt előtte, mögötte, köd, mely a láthatlan szinével festett mindent, a melybe beletünt, beleveszett mindaz, a mi környezte, csupán ő, a húszéves sovány leány maradva meg, elevenen, tisztán, csupán magát érezve létezőnek. A mult szüziségével állott semmitmondó küszöbe előtt a jövőnek, félve és aggódva, a miért ugy érezte, hogy gyönge.

Férgek a vőlegény szoptató anyájában A világ 10 legveszélyesebb állata giliszta a vegbélben Férgek és kezelésük, valamint hétvégék szalagféreg az emberi testben, enterobiosis kontroll a kezelés után a körféreg életciklusának leírása.

És csak gyöngének érezte magát továbbra is, mig okos akart lenni, ugy tudva, hogy ezeken a fényesre kefélt parquetteken, melyektől már csak egy vékony ajtó választja el, nagyon könnyen el lehet csúszni, meg lehet botlani, főleg, ha az embernek olyan rossz, szakadt czipője van, mint neki.

És ebbe a tudásába belopóztak, beleüvöltöttek azok a jóakaró szavak, melyeket a gazdasszonya mondott búcsuzáskor: — Isten vele, de aztán találja meg az utat ide hozzám, ha valami baja esik! És abban a mindent eltakaró férgek a vőlegény szoptató anyájában csak egyre járták az eszét a képtelennél képtelenebb gondolatok, melyeket az a szőnyeges küszöb, az a fénymázos elegáns ajtó inspirált az örökösen szegényeshez szokott leány fejében.

Már elzüllöttnek és elpusztultnak érezte magát, olyannak, mint a kin nem lehet segiteni többé, a miért ez idegen küszöb elé került. Valósággal összerezzent, a mikor ebből az álomszerű tétovázásból, kisérője durván felébresztette, megrázva a lány gyönge karját. Magdolna nézte, kimeredt szemmel ezt a szürke arczú embert s ugy rémlett előtte, mintha íme ez volna az első, a ki a szennybe akarja taszitani. De a következő perczben már elmúlt, elmosódott mindaz, a mi még a mult perczben létezve, egész bensőjét átaljárta.

Halvány pir festette be az arczát, mig zsebkendőjével megtörülte a szemeit, a homlokát és mosolygott a saját félénkségén. És minden ereje a lelkének teljességgel visszatért már akkor, a mikor Ságiné elé került. A lakosztály fénye és elegancziája immár nem kápráztatta, de jól esett szemének. És bensőjében kéjesen nyugtatta meg az örvendezés, hogy ime vége van annak férgek a vőlegény szoptató anyájában nyomornak, mely a Terézváros piszkos kövezetéhez kötötte, hogy meghalt, semmivé lett előtte a terézvárosi leány-vásár és a terézvárosi anya-kórház.

A közvetitő-intézet inasa dicsérte a leányt: — Nagyon becsületes leány, nagyságos asszonyom! Nagyságos asszonynak nevezték Ságinét, pedig csak gabonakereskedőnek volt a felesége.

De gazdagok voltak s igy nagyságosak. És a kövér, megdagadt keblű asszony, fürkésző szemmel seperte végig azt az előtte álló sovány leányt, keresve rajta valami kifogásolni valót. Az ő mély, férfias hangján kérdezte: — Kit gyászol ön kisasszony? Magdolna végig nézett magán s azt mondta: — Senkit. Nem tudott mit felelni, pedig a kisérő ugyancsak tuszkolta a válaszadásra. Hát Magdolna válaszolt, megmondva az igazat: — Mert más ruhám nincsen.

A kisérőnek nem tetszett a válasz. Haragosan sugta oda a leánynak: — Milyen buta maga. Miért nem mondta, hogy meghalt az édesanyja! Két kis gyermeket, egy feketehajú leánykát és szőke fiu testvérkéjét őrizte az egész nap és vitte sétálni a Józseftér orgonabokrai alá.

férgek a vőlegény szoptató anyájában

Szaladgáltak, játszottak a kavicsos porondon, boldogan és gondtalanul. Magdolna ott ült a sötétzöld padon, koronként belepillantva abba a régi ujságdarabba, melyet otthon talált a konyhában és elhozott magával. Vasárnap aztán, egy egész ujságot vett magának és férgek a vőlegény szoptató anyájában mámorban olvasta azokat a rendőri hireket, melyek örök chablonnal beszéltek egy-egy tolvajlásról vagy egy rossz cselédleányról, férgek a vőlegény szoptató anyájában ki valamelyik kapualjba kitette a gyerekét, hogy viseljen rá gondot az, a kinek több köze van hozzá, mint a tulajdon édesanyjának.

A szemei kimeredtek a kicsiny hir néhány sora felett, az arcza tüzelt, mintha a szeretője csókolta volna lázzal, szenvedélyesen.

Egész lélekkel mélyedt bele az ujságba és gyűlölte azt az előtte teljesen ismeretlen cselédleányt és szánta azt a kis majomarczú fattyút, a kinek már bűne volt az is, hogy megszületett.

Napsugaras tavasz fakasztott új rügyet a sétatér száraz faágain és ez a meleg, bimbót termő levegő megnyugtatta az ő bolondos sajnálkozását azzal a kidobott csecsemővel szemben. Az ölébe esett az ujságpapir, a mikor beszélt önmagához, naiv lélekkel megvigasztalódva, egészen tudatlanul: — Legalább nem fog megfagyni a szegényke!

Azután olvasott tovább és giardia worm hond magát az ujságból. Elegáns fiatal emberek, nagyobbára belvárosi kereskedősegédek siettek végig a sétatéren, selyem vagy vászon mustra-csomaggal a hónuk alatt.

Egyikük sem háborgatta, de sőt meg sem nézte a még mindig fekete ruhájú és rossz czipőjű sovány leányt, a ki csontos testalkatával, kék szemeivel olyan igénytelen és semmitmondó volt ott azon a zöld fapadon, mint egy oda dobott búzavirágszál. Még fehér arczát is homályositó árnyékba vonta ereszes szalmakalapja, a mint lehajtott fejjel belemélyedt az ujságba.

férgek a vőlegény szoptató anyájában

A kis gyerekek szerették, oda csoportosultak köréje. Hát beszélt velök szeliden és okosan, mintha a kisdedeket szerető Jézus felesége lett volna. Egy tömzsi, szürkeszemű nevelőnő, a kinek kis tanitványai együtt forgolódtak a Magdolna csemetéivel, néha-néha oda ült a sovány leány mellé és azután beszélgettek sok mindenről, a tavaszi időről, a városligetben töltött vasárnapról és a nagyságos asszony új selyemruhájáról.

Egyszer Anna, — igy hivták a szürkeszemű nevelőnőt — bizalmasan fordult oda Magdolnához: — Van önnek barátja, kisasszony? Magdolna mosolygott és azt mondta, hogy nincs. Összehúzta szempilláit a másik és gúnnyal kérdezte, mint a ki tudja már a választ is: — De fivére csak van?

Férgek a vőlegény szoptató anyájában

Egyszerűen hazugságnak vette és bosszankodott. De azért folytatta tovább, jóakaró szóval: — Ha nincs, akkor szerezni kell. Magdolna rámeresztette a szemeit. Tele voltak azok csodálkozással: — Szerezni? Gyorsan, majdnem hadarva válaszolt a másik: — Igen, szerezni fivért, a kit szeretünk és a ki minket is szeret.

The Project Gutenberg eBook, A lőcsei fehér asszony (II. rész), by Mór Jókai

Fivért, a ki csak akkor fivér, ha nem vagyunk egyedül vele, különben pedig barát, vagy… Fanyarul vágott bele a szavába: — Vagy szerető? És Anna kisasszony mosolygott, miközben jól esett, hogy nem neki kellett kimondania ezt e szót: »szerető«. Azután hozzá gondolta: tulajdonképen nincsen abban semmi rossz. Az ember azért él, hogy szeressen és szerettessék. Hát az a sovány, mellbetegnek látszó leány, ott ült szótlanul és mereven a zöld fapadon, a másik, a bizonyára okosabb mellett. Eszébe jutott az édes anyja, az az elefántcsontszinbőrű asszony, a kiről azt mondták, hogy rossz, mert szeretője volt.

Kinoki lábtapasz

És ime hirtelen, megszakadt a gondolatfolyása és vitte másra az eszét. Nem annak az asszonynak a rosszaságán füződtek tovább a gondolatai, hanem csak maga az asszony járt a fejében, minden ismeretlen erényével együtt és minden ismert bűne nélkül. Végtelen vágya volt az édes anyja után, férgek a vőlegény szoptató anyájában szerette volna, látni az egész alakját tetőtől talpig és meghalt volna a következő perczben, ha az azt megelőzőben megcsókolhatja a kezét.

Egészen elmámorosodva, azt hitte, hogy minden pillanatban előtte fog teremni, fehér halotti ruhában ott a József-sétatér makadamján és nézni fogja ő is azokat a homokbuczkákat épitő gyerekeket.

Ebből a mámorból azután magához téritette az Anna beszéde, a ki már a meséje felén tartott: — Itt ismerkedtünk meg a sétatéren. Ferencznek hivják a keresztnevén és egyik belvárosi divatboltban van alkalmazva. Nem szép ember, azt nem mondhatnám, de nagyon jó. Szeret, én is szeretem és már őszszel elvesz feleségül. Azután beszélt a jövőről, egészen kipirosodva: — Tudja, szerényen kell majd élnünk.

férgek a vőlegény szoptató anyájában

Ő megmarad a boltban, én meg varrni fogok. Már láttam is egy kedves kis lakást a Terézvárosban. Kicsiny, de el fogunk férni ott ketten, sőt akkor is, ha többen leszünk… a mikor majd az én fiacskámat fogom ide vezethetni a sétatérre! Csakhogy nem tapsolt az örömében. Szép és egyszerű vala a beszéde, hát tetszett Magdolnának.

Már azért is, a miért újnak találta, egészen újnak. Egynéhány perczre irigykedett is. De azután jól esett neki, azt tanulva, hogy szegény leány nem kerül föltétlenül Rothnéhoz még azért, a miért szeretője van. Tisztára szűrt mindent a fejében és odajutott, hogy ime neki nincsen ilyen szerencséje.

De azért nem tette fel magában, hogy a jövőben keresni, hajhászni fogja ezt a szerencsét. Csak azon tépelődött, mi lesz vele a jövőben messze, messze, ha majd megöregszik, ha majd nem lehet aféle szárazdajka többé. És azon tépelődött, mig azt a fekete leánykát és azt a szőke fiut vezetve, hazafelé tartott. És férgek a vőlegény szoptató anyájában folyton-folyvást.

Estélyre készültek Ságiék. Hát a mig elaltatta a gyermekeket és a mig segitett a cselédeknek, folyton azon férgek a vőlegény szoptató anyájában jövendőn járt az esze, melyet szomorúnak, reménytelennek látott. A késő estére hajló idő nem űzte el a gondolatait, de sőt inspirálta a folyosó sötétsége, a mikor kiment vizért a vezetékhez. Belegyengült a képei nézésébe és mintegy fáradtan dőlt neki a folyosó vasrácsának.

Mi lesz vele? El fog pusztulni, meg fogja ölni a jövendő nyomorusága. Mert csak nyomort várhatott attól a jövendőtől, mely másnak örömet, fényt, gazdagságot jelentett. Egy pillanatra megvillant agyában: a rossz. Igen, czéda lesz, a ki eladja magát, a testét, máról holnapra, aztán kezdi előlről. Fiatalság, szenvedély, valósággal tőke, főleg ha leányé, ha kamatoztatni tudja szabadon, a nélkül, hogy valakinek beleszólása lehetne. Hát ez a szabadság, ez az önmaga felett való föltétlen rendelkezés, még keserűséget is termettek neki.

Fájt, hogy árva, hogy nem tartozik ő senkihez és nem tartozik ő hozzá senki.

Férgek a vőlegény szoptató anyájában.

Bitangul van a világban, ez a mentsége, ha czéda lesz. Nem, azért sem fog éhezni, hanem eszik majd osztrigát és iszik hozzá champagneit. Aztán majd ád csókot, ölelést, helmint fajok listája, forrót, ád vért az ő véréből, húst az ő húsából, csak ép ugy, mint a mészáros a birkáéból, pénzért szivesen.

És eszébe jutott önmaga.